Téli objektumok – 3. rész

A téli objektumok 3. részében többes rendszerekkel, köddel, nyílthalmazokkal folytatjuk utunkat.

Hármas rendszer az Egyszarvúban: Beta Monocerotis

  • Seeing: nyugodt légkör szükséges
  • Okulár: erős nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: januártól márciusig
  • Nagyobb távcsővel ajánlott

Hol keressük: Keressük meg az Oriont, magasan a déli horizont felett, találjuk meg a nagyon fényes vörös csillagot, a Betelgeuse-t, ami az Orion bal válla. Forduljunk balra és kövessük az Orion övének vonalát egy másik fényes csillagig, a Szíriuszig. Félúton két halvány csillag látszik kelet-nyugat vonalban, célozzuk meg az Oriontól távolabbit keleten, ez a Beta Monocerotis.

Zöld körben látszik a Beta Monocerotis

A keresőtávcsőben csak két fényesebb csillag látszik ebben a régióban, mindkettő látható ugyanabban a látómezőben. Célozzuk meg a keletit.

A fehér A csillag körül két szoros kékes fényű csillag kering, a B és C csillag.

Mivel mindhárom csillag elég fényes, nyugodtan használhatjuk a legnagyobb nagyítást, amit a légkör még enged. Sajnos a téli légkör elég nyugtalan tud lenni. Amennyiben azt veszed észre, hogy az égen a csillagok pislognak, akkor a légkör nyugtalan és a szoros kettősök bontására (mint például ebben a rendszerben a B és C csillag) nem valószínű, hogy alkalmas lesz ez az éjszaka. Ez a nyugtalanság, amit “rossz seeing”-nek hívunk, bekorlátozza, hogy mekkora nagyítást tudsz hasznosítani.

Alacsony nagyításon mindössze csak két csillagot fogsz látni, mivel a két kék csillagot nehéz felbontani. Még ha rossz is a légkör, akkor is láthatsz egy szép kettőst.

A Beta Monocerotis igazából egy négyes rendszer, de negyedik tagja túl távol van a többiektől és annyira halvány, hogy kistávcsőben sem látni. 450 fényévre vannak tőlünk, és olyan lassan keringenek egymás körül, hogy többezer év kell hogy egyszer körbe érjenek a pályán.

Többes rendszer az Ikrekben, avagy a Castor csillag (Alpha Geminorum)

  • Seeing: nyugodt légkör szükséges
  • Okulár: erős nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: decembertől májusig
  • Nagyobb távcsővel ajánlott

Hol keressük: találd meg az Ikreket; az északi csillag lesz a Castor.

A Castor elég fényes, szinte elvéthetetlen, az egyetlen hibázási lehetőség, ha a Pullux-szal keverjük össze. A Castor kékebb, mint a kicsit fényesebb, de sárgás Pollux. A Capella csillaghoz közelebbi iker a Castor.

Közepesen erős nagyításon a Castor két elég fényes csillagra bontható egy nyugodt éjszakán. Egy harmadik, rendkívül halvány csillagot is észrevehetünk kicsit távolabb.

A Castor A és B csillaga, távolabb a halvány C csillaggal

Ez a kettős nagyon jó tesztje a kistávcsöveknek. Amennyiben a Castor pislákol szabad szemmel az égen, felejtsük el, hogy felbontható lesz kistávcsővel. Nyugodt légkör esetén azonban elég egy 5 centis távcső is 100x-os nagyítás körül, hogy bontva lássuk az A és B csillagot. A távoli és halvány C csillag csak közepes nagyításon válik elég fényessé, hogy látni lehessen.

A Castor egyébként egy legalább hat tagból álló rendszer, 45 fényévre tőlünk. A rendszert alkotó hat csillagból maximum 3 van, amit kistávcsővel bontani tudunk. Az A és B csillag igazából 2×2 csillag, forrók és fiatalok, nagyjából 2x akkorák, mint a Nap és 10x olyan fényesek. A C csillag is egy kettős, de csak spektroszkópiai kettős, azaz csak fényességének változásaiból tudhatjuk, hogy kettős. Tagjai K típusú törpék, 2/3 akkorák, mint a Nap, és fényességük mindössze 3%-a.

Az A és B kettősök tagjai közötti távolság csak néhány millió kilométer, és a kettősök közti távolság is csak néhányszor ekkora, ezért keringési idejük nagyon rövid. Az A kettős tagjai 9 naponként kerülik meg egymást, a B kettős tagjai 3 naponként. A C kettős annyira közel van egymáshoz (2,5M kilométer), hogy kevesebb, mint egy nap alatt kerülik meg egymást.

Az A és a B 400 évente kerülik meg egymást, pályájuk nagyobb, mint a mi egész naprendszerünké. Jelenleg abban a fázisban láthatjuk őket, amikor távolodnak egymástól. A C annyira távol van az A/B párostól, hogy csak 10.000 évente kerüli meg őket.

Bohócarc-köd az Ikrekben: az NGC 2392 planetáris köd

  • Seeing: sötét ég szükséges
  • Okulár: közepes, erős nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: decembertől májusig
  • Nagyobb távcsővel ajánlott

Hol keressük: keressük meg az Ikreket; Castor a kékes északi, Pollux a fényesebb, sárgás déli. Ezek a fényes csillagok a fejei két pálcikaembernek; a Pollux emberének dereka (második csillag a fejétől) a Wasat. Tőle kicsit balra lefelé találjuk meg a Bohócarc-ködöt.

Keresőtávcsőben (fordított állású) először keressük meg a Wasat-ot. A látómezőben ez lesz a legfényesebb azon 3 csillag közül, amely egy egyenlő szárú háromszöget alkot. A háromszög északkeleti csúcsa a 63 Geminorum, melyet onnan is felismerhetünk, hogy két halvány kísérője van. Állítsuk középre ezt a csillagot, aztán egy teliholdnyi távolságot mozdítsuk délkeletre.

Távcsőben a köd egy kékes zöldes, fókuszálatlan csillagnak tűnik délre egy másik csillagtól. Használjunk közepes nagyítást, hogy megtaláljuk, így egy azonos fényességű kettősnek tűnik. Erős nagyításon a köd kör alakú, elmosódott korongnak látszik, míg a másik csillag pontszerű fénynek.

Ez egy viszonylag fényes köd, bírja az erős nagyítást. Egy tiszta éjszakán megláthatjuk a központi csillagát is egy 15 centis távcsővel. Még ennél kisebb távcsőben is észlelhető a zöld színű kiterjedése. A nevét adó sötét részletek megpillantásához azonban nagyon nagy távcső szükséges.

3000 fényévre van tőlünk, és mindössze 2000 éves lehet, ami az egyik legfiatalabb planetáris köddé teszi őt.

Az M35 nyílthalmaz az Ikrekben

  • Seeing: bármilyen égen megfigyelhető
  • Okulár: alacsony nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: decembertől májusig
  • Binokulárral ajánlott

Hol keressük: keresd meg az Ikreket. Castor lába (Tejat) északra még továbbnyúlik 1 fényesebb csillagra, a Propusra. A Propus-tól a Tejat-tal egy vonalban még láthatunk egy fényesebb csillagot, az 1 Gem-et. A Propus-tól Ugyanolyan távolságra van az M35 bal irányban, mint az 1 Gem, gondoljunk rájuk egyenlő szárú háromszögként.

Távcsőben elsőre fél tucat fényesebb csillag látszik, de további megfigyelés során akár 50 önálló halványabb csillagot is megkülönböztethetünk a ködös háttérből.

Az M35 egy elég szép nyílthalmaz. Legtöbb csillaga forró és kék, néhány fényesebb pedig sárga vagy narancssárga, amik már leváltak a főszekvenciáról.

Első nekifutásra a halmaz nagynak tűnik, de nem túl csillagokban gazdagnak, de a megfigyelés előrehaladtával azt vesszük majd észre, hogy egyre több és több halvány csillag válik ki a ködből; bárhova nézel, még halványabb csillagok fognak előtűnni, ahogy a szemed hozzászokik a látványhoz és használod az elfordult látást.

3000 fényévre látható a halmaz és többszáz fiatal csillagot tartalmaz 30 fény átmérőjű területen. A csillagok színeiből arra következtetnek, hogy 50 millió évvel ezelőtt alakulhatott.

Az M41 nyílthalmaz a Nagy Kutyában

  • Seeing: bármilyen égen megfigyelhető
  • Okulár: alacsony nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: januártól márciusig
  • Binokulárral ajánlott
  • Nagy távcsővel ajánlott

Hol keressük: keresd meg az Oriont, magasan a déli égen és fordulj balra. Az Orion öve mutat délkeleti irányban a káprázatosan fényes kék csillagra, a Szíriuszra. Nem sok távolságra tőle nyugatra (balra) van egy fényes csillag, a Mirzam. Képzelj el egy vonalat a Szíriusztól a Mirzam felé, és ezt a vonalat fordítsd le délnyugati irányban. A vonal 2/3 részénél találsz rá az M41-re.

Keresőtávcsőben épphogy kimegy a Szíriusz a képből északra, fel kell tűnnie az M41 fényfoltjának.

Távcsőben a halmaz egy meglehetősen laza szerkezetű csillagcsoportosulásnak látszik. A halmazban található csillagok fényessége elég nagy skálán mozog, így könnyen használható arra, hogy megállapítsuk mennyire sötét az ég – mindig lesznek olyan csillagok, melyek a láthatóság határán mozognak.

Binokulárban a halmaz egy ködös fényfoltnak látszik, egy 7-8 centis távcsővel viszont már több tucat csillagot számolhatunk meg benne, még akkor is, ha az ég nem túl sötét.

A halmazban nagyjából 100 csillag alkot csoportot 20 fényév átmérőjű területen, 2500 fényévre tőlünk. A fényes narancssárga-vörös csillag egy K típusú vörös óriás, míg a többiek A és B típusú kék csillagok. Viszonylag fiatal halmaz, néhány százmillió éves.

Az M50 nyílthalmaz az Egyszarvúban

  • Seeing: bármilyen égen megfigyelhető
  • Okulár: alacsony nagyítás
  • Megfigyelésre a legjobb: januártól márciusig
  • Binokulárral NEM ajánlott
  • Nagy távcsővel ajánlott

Hol keressük: találd meg a kéken fénylő Szíriuszt, balra az Orion övétől. A Szíriusztól nyugatra látható fényes csillag a Mirzam. A Szíriusz-Mirzam távolságot mérjük a Szíriusz túloldalára, így rátalálunk egy halványabb csillagra, a Mulipheinre. A Muliphein és egy tőle északra látható csillag (Theta Canis Majoris) egyenlő szárú háromszöget alkot a Szíriusszal. Lépjünk egyet a Szíriusztól a Theta Canis Majoris felé és mégegyet lépve ebben az irányban rátalálunk az M50 régiójára.

A halmaz könnyen meglátható alacsony nagyításon. Keresd meg a halmaz keleti végén a halvány vörös csillagot. A halmaz többi része tucatnyi, laza szerkezetű alakzatot formáló csillagként lesz látható.

A halmaz színkontrasztja elég széppé teszi: a vörös a keleti végen, egy halványabbal északnyugatra elég szembeötlő. Az északi régió legfényesebb 3 csillaga, és hozzájuk közeli halvány egy kék Y alakot formál.

A halmaz nagyjából 100 csillagot tartalmaz 3000 fényévre tőlünk. A tőlünk látható oldalának kiterjedése 10 fényév átmérőjű. A fényes vörös csillag ami délen látható jelzi, hogy a halmaz elkezdte vörös óriássá formálni legnagyobb csillagait; noha néhány, B típusú fényes kék csillag azt mutatja, hogy a halmaz még fiatalabb a Plejádoknál is: kevesebb, mint 50 millió éves.

A téli objektumok listájának még nincs vége, kövess a 4. részhez is!

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.