Az M7 (vagy más néven Ptolemaiosz halmaz) egy fényes nyílthalmaz a Skorpió csillagképben. Fényessége (3,3m) és mérete (kb. 2x akkora, mint a Hold) könnyű szabad szemes célpont.

A Skorpió fullánkja közelében található. A legdélebbi Messier objektum az északi féltekén élők számára, emiatt nehezen megfigyelhető, mert a Skorpió sosem emelkedik a horizont fölé túl magasra.

Megfigyelésének legalkalmasabb időpontja a nyári hónapokban van. Nagy kiterjedése miatt binokulárral látható a legjobban.

A Lambda Scorpii-től (más néven Shaula) 4,75 fokra található északkeletre. A Shaula jelöli a Skorpió fullánkját és a második legfényesebb csillag a csillagképben, csak a vörös szuperóriás, az Antares fényesebb nála.

Az M7-et az ókor óta ismerjük, az egyik legjelentősebb nyílthalmaz az égen. Azért hívják Ptolemaiosz halmaznak is, mert a 2. században jegyezte fel először Claudius Ptolemaiosz, az ókori görög matematikus és csillagász. Azt írta róla Kr. E. 130-ban, hogy “a skorpió fullánkját követő köd”.

Az olasz csillagász, Giovanni Batista Hodierna 30 csillagot számolt meg a halmazban 1654 előtt. 1678-ban Edmond Halley angol csillagász a déli csillagokról írt katalógusába 29-es számmal jegyezte be. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász 1752. június 15-én Lac. II. 14 sorszámmal jegyezte fel déli objektumokat listázó katalógusába, a következőként jellemezve: “15 vagy 20 csillagból álló csoport, nagyon közel egymáshoz, négyzet alakban”.

Charles Messier 1764. május 23-án hetedikként jegyezte be a halmazt.

Csillagokból álló halmaz, tekintélyesebb, mint a korábbi (M6); szabad szemmel homályosnak tűnik; az előzőtől nincs messze, a nyilas íja és a skorpió farka között helyezkedik el.

Charles Messier

A 19. században John Herschel angol csillagász azt írta róla: „durván szétszórt csillagcsoportok”.

A Messier 7 mintegy 80 csillagot tartalmaz 6 és 10 magnitúdó között, mindegyik 1,3 fokos átmérőjű területen belül van, ami 25 fényév lineáris átmérőjének felel meg.

Vonzáskörzete 40,1 fényév, ezen belül képes megtartani a csillagjait a Tejút gravitációs vonzásával szemben.

Úgy gondolják, hogy körülbelül 220 millió éves és tömege körülbelül 735-szöröse a Napnak. 14 km/s sebességgel közeledik felénk.

Legfényesebb csillaga egy sárga, G8 típusú óriás, melynek látszólagos fényessége 5,6 magnitúdó.

Az M7 csillagai nagyjából ugyanabban az időben alakultak ki, ugyanabban a nagy kozmikus felhőben. A nyílthalmazokban lévő csillagcsoportok, amelyek mindegyike megközelítőleg azonos korú és hasonló kémiai összetételű, felbecsülhetetlen értékű a tudósok számára, mivel betekintést nyújtanak a csillagok evolúciójába és felépítésébe.

A halmaz legfényesebb tagjai – az M7 népességének akár 10%-a – végül erőszakos szupernóva-robbanásokkal végzik be életüket, míg a fennmaradó halványabb csillagok fokozatosan szétválnak, míg végül majd nem képeznek többé halmazt.