Messier 6: Pillangó-halmaz

Fontosabb adatok
  • NGC szám: NGC 6405
  • Típus: nyílthalmaz
  • Látszó fényesség (m): 4.2
  • Méret: 25
  • Távolság (fé): 1600
  • Rektaszcenzió: 17h 40.1m
  • Deklináció: -32° 13′
  • Csillagkép: Sco (Scorpius, Skorpió)
  • Megfigyelésre alkalmas hónapok: július

A Messier 6 (M6) – más néven Pillangó-halmaz – egy nyílthalmaz, ami a délebbre fekvő Skorpió csillagképben helyezkedik el.

Galaxisunk központjának irányában fekszik, körülbelül 1600 fényév távolságra a Földtől.

Robert Burnham amerikai csillagász nevezte el Pillangó-halmaznak, aki úgy írta le, mint “bájos csoport, melynek elrendezése egy nyitott szárnyú pillangó körvonalát sugallja”. A halmaz látszó fényessége 4.2 magnitúdó.

Becslések szerint 100.000 millió éves. A legtöbb fényes, látható csillaga forró, fiatal kék csillag, melyek a B4-B5 színképosztályba tartoznak. A halmaz legfényesebb csillaga azonban egy K színképosztályba tartozó narancssárga óriás.

A BM Scorpii csillag (HD 160371) egy szemireguláris (félig szabályos) változó, 5.5m-tól 7.0m-ig változik fényessége. Az M6 csillagai ugyanabból a molekula ködből születtek 51-95 millió évvel ezelőtt és azóta is együtt utaznak az űrben. A gravitáció lazán köti őket egymáshoz.

A halmazt 1654 előtt fedezte fel Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász. Valószínűleg a 2. században, Claudius Ptolemaiosz görög csillagász is látta, miközben a közeli Messier 7-et (Ptolemaiosz-halmaz) figyelte, amely az M6-tól csak 5 fokkal fekszik délkeletre. A Ptolemaiosz-halmaz jelentősen fényesebb és nagyobb nyílthalmaz, és sokkal közelebb van a Földhöz: 980 fényévre.

A svájci csillagász, Philippe Loys de Chéseaux önállóan fedezte fel az M6-ot 1745–46-ban, és „nagyon tiszta csillaghalmaz”-nak nevezte.

Abbé Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász, sok délebbi csillagkép híres felfedezője is feljegyezte katalógusába (1752 Lac III.12). Lacaille 1752. június 16-án figyelte meg a halmazt és úgy jellemezte, mint „kis csillagok sajátos halmaza 3 párhuzamos sávba rendezve, ami 20-25 átmérőjű trapézt formáz ami ködös lett”.

Charles Messier 1764. május 23-án jegyezte be katalógusába.

Kis csillagok halmaza a Nyilas íja és a Skorpió farka között. Szabad szemmel csillag nélküli ködnek tűnik; de még a legkisebb műszerrel is, melyet vizsgálatra alkalmazunk, egy kis [halvány] csillagcsoport látható. (Átm. 15′)

Charles Messier

Az M6 távolságát, a csillagok számát és más tulajdonságait csak a 20. században mérték meg.

1959-ben Ake Wallenquist svéd csillagász körülbelül 80 csillagot azonosított a halmazban, amelyek mindegyike 54 ívperc átmérőjű tartományban fekszik. Az M6 fő részének szögátmérője 25 ívperc, ami körülbelül 12 fényévnek felel meg egyenes irányú átmérőben.

A Messier 6 binokulárban látható a legjobban. Látszó mérete nagyjából azonos a teliholddal. Több, mint 300 csillagot tartalmaz. A binokulár ezekből néhány tucatot, egy kistávcső pedig nyolcvan, 11 magnitúdónál fényesebb csillagot mutat meg.

A Skorpió keleti régiójában fekszik, 5 fokkal északra és 1.5 fokkal keletre a Shaula kettőscsillagtól (Lambda Scorpii). A Shaula a második legfényesebb csillaga a Skorpiónak a maga 1.62m fényességével és ez a csillag jelöli a Skorpió farkát. A Shaula úgy található meg, hogy követjük a csillagok vonalát, amely az Antares-től déli irányban görbül.

Az M6, M7 és a Shaula egy háromszöget alkot, amely szabad szemmel is látható a Nyilas csillagkép Teáskanna aszterizmusától jobbra. A Ptolemaiosz-halmaz (M7) a legdélebbi Messier objektum az égen és kissé távolabb helyezkedik el az M6-tól délkeletre, közelebb a horizonthoz, míg a Pillangó-halmaz kissé magasabban van az égen.

Az M6 könnyen látható tiszta égen binokulár nélkül is. A pillangó alak már kivehető 7×50 vagy 10×50 binokulárban, egy kistávcső pedig mégtöbb csillagot mutat meg. A narancssárga BM Scorpii és a halmaz többi tagja közötti kontraszt meglehetősen feltűnő.

A pillangó-halmaz megfigyelésének a legjobb ideje a nyári hónapokban van, amikor a Skorpió a horizont fölé kerül. Az egyenlítőtől délre lévő megfigyelők sokkal könnyebb helyzetben vannak, mert az északi féltekén élő észlelőknek sosem emelkedik magasra az égen.

Az M6 a galaxisunk magjához közelebb van, mint bármely más Messier objektum. A Tejút forgási központja a Nyilas csillagkép irányában fekszik, a Skorpió és a Kígyótartó határának közelében.

Az M6 pozíciója a Skorpió csillagképben

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.