Messier 4

Fontosabb adatok
  • NGC szám: NGC 6121
  • Típus: gömbhalmaz
  • Látszó fényesség (m): 5.6
  • Méret: 26.3
  • Távolság (fé): 7200
  • Rektaszcenzió: 16h 23.6m
  • Deklináció: -26° 32′
  • Csillagkép: Sco (Scorpius, Skorpió)
  • Megfigyelésre alkalmas hónapok: július

Az M4 egy fényes gömbhalmaz a déli Skorpió csillagképben.

A Földtől 7200 fényév távolságra fekszik, látszó fényessége 5,9m.

Az M4-et a svájci csillagász és Jean-Philippe Loys de Chéseaux matematikus fedezte fel 1746-ban, aki 19-es számmal jegyezte be katalógusába. Charles Messier 1764. május 8-án katalogizálta a halmazt.

Nagyon kis csillagok halmaza; gyengébb távcsővel úgy tűnik, mint egy köd; ez a halmaz az Antares közelében található.

Charles Messier

Az M4 volt az első és egyetlen gömbhalmaz, amit Messier önálló csillagokra tudott bontani. A többi gömbhalmaz csak 20 év múlva került felbontásra, amikor William Herschel nagyobb távcsöveivel figyelte meg őket.

Nicholas Louis de Lacaille francia csillagász 1752. április 13-án önállóan fedezte fel a gömbhalmazt és vette fel katalógusába, mint Lacaille I.9, megjegyezve, hogy „Ez egy halvány üstökös kis magjához hasonlít.”

Az M4 egyike a Földhöz legközelebb lévő gömbhalmazoknak, az NGC 6397-tel együtt, ami az Oltár csillagképben látható. Az NGC 6397 ugyanúgy 7200 fényévre van tőlünk, de 6,68m látszó fényességével bágyadtabb az M4-nél. A nemrégiben felfedezett FSR 1767 gömbhalmaz a Skorpió csillagképben még közelebb van a Földhöz, csupán 4900 fényévnyire.

Sűrűségi osztálya IX., ami azt jelenti, hogy meglehetősen laza szerkezetű (a legsűrűbb halmazok az I. osztályba tartoznak). A halmaz becsült életkora 12,2 milliárd év.

Az M4 középső részén egy jellegzetes sávszerkezet van, amely egy közepes méretű távcsőben már látható. A sáv körülbelül 2,5′ hosszú és 11 magnitúdós csillagból áll.

A sávszerkezetet először William Herschel figyelete meg 1783-ban.

Egy gazdag halmaz jelentősen tömörített kis csillagokkal, melyek körül sok kívülálló csillag is van. Található benne egy csillagokból álló gerinc, ami délnyugatról északkelet felé halad át a közepén. A gerinc 8 vagy 10 nagyon fényes csillagból áll. Minden csillag piros.

William Herschel

William Henry Smyth admirális részletesebb leírást adott a halmazról, miután 1837. áprilisában megfigyelte.

Nagyon apró csillagok tömörített tömege a teremtmény testének közepén, kívülállókkal és néhány kis csillagkísérővel a látómezőben. Helyzete jól megkülönböztethető az Antares-től; ami csak 1 és fél fok távolságra van nyugatra. Ez az objektum függőlegesen hosszúkás, úgy néz ki, mint egy nagy, sápadt, granulált köd, ami középpontja felé ragyogásba fut. Messier fedezte fel 1764-ben, és megfelelően jelentette a Connoissance des Temps-be [Knowledge of Time]. 1783-ban Sir William Herschel csillagokra bontotta; és mérte meg annak a módszerének módosításával, amit a Galaxis megértésére alkalmazott, és arra a következtetésre jutott, hogy a 10 lábas reflektora, melynek akkora ereje van, hogy a szemhez képest 28,67x több csillagot látni vele, meghatározta a halmazt 344.-ként a sorrendben. Azt írja le, hogy 8 vagy 10 nagyon fényes csillaggal rendelkezik, mely a közepéből északkeletre fut; ami olyan leírás, melyet helytállónak találtam.

William Henry Smyth

Az M4 egyike a legkönnyebben megtalálható halmazoknak az éjszakai égbolton és még kis távcsövekben is látható. 1,3 fokra nyugatra található az Antares-től, ami a legfényesebb csillag a Skorpió csillagképben, és a 17. legfényesebb csillag az égen. A megfigyelők egyszerre láthatják egy széles látószögű távcső látómezejében a vörös szuperóriást és a halmazt.

Az évben a megfigyelés legjobb időpontja az északi szélességi körökön a nyári hónapok alatt van, amikor a Skorpió csillagkép a déli látóhatár felé emelkedik esténként. A déli szélességi fokokról a Skorpió csillagkép legjobban a május, június és július hónapok alatt látható, amikor magasra emelkedik az égen.

Az M4 látszólagos mérete nagyjából akkora, mint a Hold. Szabad szemmel is látható, de csak kivételesen jó látási viszonyok között. Ha a sötét, csillagközi porfelhők nem fedik el, sokkal fényesebbnek tűnik. Egy 10×50-es binokulárban a magrégió meglehetősen fényesnek tűnik, a körülötte lévő halót is látni. Kistávcsövekben homályos fényfoltként jelenik meg, míg közepes és nagy távcsövekben önálló csillagokra bomlik és megjelenik a központi sávszerkezet. A halmaz színképosztálya F8.

Nagy felbontású képeken átmérője 36 ívperc, ami 75 fényévnek felel meg, míg átlagos képeken kicsit kisebbnek, 26 ívpercnek tűnik.

Az M4 árapály-sugara 32,49′-ra becsülhető, ami ~70 fényév. Más szóval, a csillagok a 140 fényévnyi átmérőjű tartományában nem tudnak kilépni a halmaz gravitációs erejének vonzásából.

Az M4 viszonylag kicsi és kevesebb csillaggal rendelkezik, mint a többi gömbhalmaz. A többi fényes gömbhalmaz akár 500.000, vagy több csillagot is tartalmaz.

Az M4 legfényesebb csillagainak látszó fényessége 10,8m. A halmaz legalább 65 változócsillagot is tartalmaz.

Úgy tartják, hogy legalább két különálló csillagcsoportot is tartalmaz, vagyis két olyan csillagpopulációt, melyek eltérő időpontban keletkeztek. Ebben az esetben a halmaz két (vagy több) csillagképződési cikluson ment keresztül.

Több tízezer csillagot tartalmaz, de a múltban masszívabb lehetett és több csillagot foglalhatott magába.

A halmaz pályája átszeli a Tejút korongját kevesebb, mint 5000 parszek távolságra a galaktikus magtól. Ennek eredményeként az M4 áramlási sokkot kap minden ilyen alkalommal, ami csillagjainak ismételt elvesztéséhez vezet.

Az M4 70,4 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Becsült tömege 100.000 naptömeg. Tömegének fele a belső 16 fényév átmérőjű régiójában van.

Galaxisunk néhány legidősebb ismert csillagának otthona. A becslések szerint 13 milliárd éves, és az 1995-ben talált fehér törpe csillagok azoknak az ókori csillagoknak a magjai, melyek elvesztették külső rétegeiket a távoli múltban.

Az M4 csillagainak mintegy 15%-a kettős csillagrendszer.

A halmaz közelmúltbéli felmérésénél megfigyelték, hogy egyik csillaga szokatlanul nagy mennyiségű lítiumot tartalmaz, ami egy csillag élettartama alatt általában megsemmisül. A szokatlan csillag vagy megtartotta valamiért a lítiumát, vagy új forrásra talált. Az elem forrása még mindig nem világos.

2003. júliusában a csillagászok felfedeztek egy bolygót a halmazban. A bolygó tömege 2,5-szerese a Jupiterének, és egy pulzár (gyorsan pörgő neutroncsillag) illetve egy fehér törpe kettős rendszerében kering.

A PSR B1620-26 nevű kettős rendszer a Földtől 12400 fényévnyi távolságra fekszik, közvetlenül az M4 központi régiója mellett.

A PSR B1620-26 b bolygó a „Genesis bolygó” és a „metálzsák” nem hivatalos becenevekkel rendelkezik, mert úgy vélik, hogy 12,7 milliárd éves.

Ez az egyik legöregebb extraszoláris bolygó (röviden: exobolygó), hiszen naprendszerünk háromszor fiatalabb nála.

1987-ben felfedeztek az M4-ben egy 1 ezredmásodperces pulzárt (PSR 1821-24). 3 ezredmásodperces periódusai vannak, ami nagyjából tízszer gyorsabb , mint a Messier 1 Rák pulzárja.

Az M4 elhelyezkedése a Skorpió csillagképben

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.