Messier 3

Fontosabb adatok
  • NGC szám: NGC 5272
  • Típus: gömbhalmaz
  • Látszó fényesség (m): 6.2
  • Méret: 16.2
  • Távolság (fé): 33900
  • Rektaszcenzió: 13h 42.2m
  • Deklináció: +28° 23′
  • Csillagkép: CVn (Canes Venatici, Vadászebek)
  • Megfigyelésre alkalmas hónapok: március, április, május, június, július

A Messier 3 az ég egyik legvilágosabb, legnagyobb gömbhalmaza. Az M13 (Herkules) gömbhalmaz mellett az egyik legnépszerűbb célpontja az amatőr csillagászoknak. A legtöbbet tanulmányozott gömbhalmaz mind közül.

Fényessége 300.000-szerese a Napénak és 147,6 km/s sebességgel közelít a Föld felé.

Körülbelül félmillió csillag alkotja, melyek közül a legfényesebbek 12,7 m fényességűek, és 25 fényesebb csillag átlagos fényereje 14,23 m.

Az M3 teljes színképosztálya F2. A gömbhalmaz tömege 450.000 naptömeg.

6,2 m látszó fényerejével még jó látási körülmények mellett is nehéz (de nem lehetetlen) binokulárral megpillantani, a gömbhalmaz részleteit azonban csak közepes méretű távcsövekkel lehet látni. Egy 100mm-es távcsőben már látszik a fényes mag, de önálló csillagokra még nem bontható. 150mm átmérővel már bontható néhány külső csillag, 200mm-rel pedig a magon kívül teljes mértékben bontható már. A mag csillagokra bontása 300mm átmérőnél kezdődik.

A fényes Arcturus (Ökörhajcsár csillagkép csillaga) és a Cor Caroli (Vadászebek csillagkép csillaga) között található félúton. Körülbelül 6 fokkal észak-északkeletre fekszik Beta Comae Berenices-től, a Vadászebek és az Ökörhajcsár csillagképek határán.

Az M3 elhelyezkedése az Arcturus és a Cor Caroli között

A gömbhalmazt Charles Messier fedezte fel 1764. május 3-án.

1764. május 3-án, a ködök katalógusán dolgozva felfedeztem egyet az Ökörhajcsár és Hevelius egyik vadászebe között, a kettő déli részén, pontosan a kutya farka és lábai között Flamsteed diagramjai alapján. Megfigyeltem a ködöt a meridiánon és összehasonlítottam Mu Bootis-szal; rektaszcenziója 202d 51′ 19″, deklinációja pedig 29d 32′ 57″ északra. A köd, amelyet 30po [762mm] gyújtótávolságú távcsövemmel vizsgáltam 104x nagyításon nem tartalmaz semmilyen csillagot; a centruma ragyogó, a fény kifelé halványult; kerek, és 3 ívperc átmérőjű lehet. Jó égbolton láthatjuk egy láb [300mm fókusztávolságú] méretű közönséges [nem akromatikus] refraktorral.

Charles Messier

William Herschel volt az első, aki felbontotta a Messier 3-at önálló csillagokra és 1784-ben halmazként ismerte fel. Az M3-at 6 méter hosszú tükrös távcsövével figyelte meg.

A gömbhalmazok egyike; nagyon ragyogó és szép. A csillagok sűrűsödése hirtelen indul meg a sugár 3/4-énél és fokozatosan folytatódik a középpontjáig. Átmérője a 141x nagyítású üveg látómezejének felét kitölti, ami 4’30”.

William Herschel

1832-ben John Herschel (William Herschel fia) is megfigyelte a gömbhalmazt; legkíválóbb objektumként jellemezte nem kevesebb, mint 1000 csillaggal 11m és alatti fényességgel.

A legjobb korai leírást az angol haditengerész és csillagász, William Henry Smyth admirális írta 1831. áprilisában.

Ragyogó és gyönyörű gömbölyű gyülekezete nem kevesebb, mint 1000 kicsi csillagnak a déli eb és az Ökörhajcsár térde között; csodálatosan ragyog egyre inkább a középpontja felé haladva, minden irányban vannak kívülálló csillagai, kivéve délen, ahol olyan sűrűn vannak, hogy úgy tűnik, mintha egy világító tengeri teremtmény lenne, amit medúzának hívnak. Ez a nemes objektum egy háromszögben helyezkedik el, amelyet három kis csillag képez az észak előtti, északi és déli kvadránsokban, melyek viszonylagos fényességükkel növelik a látómező szépségét. Nagyjából az Arcturus és a Cor Caroli csillag közötti félúton van. 1764-ben fedezte fel Messier, kinek távcsöve szerényebb lehetett annál, hogy csillagokra tudja bontani, mivel “csillag nélküli köd”-ként írta le; sajnálatos, hogy ilyen ember ilyen eszközökre van szorulva.

William Henry Smyth admirális

Az M3 egyike a Tejút rendszer ~250 ismert gömbhalmazának. Galaxisunk középpontjától 38000 fényévre (11900 parszek), síkja fölé 31600 fényévre (9700 parszek) emelkedik a galaxis halójában. Amikor a Földről figyeljük meg, az intergalaktikus tér irányában fekszik, szemben a galaktikus központtal.

Sűrű magjának átmérője 1,1′, ami 11 fényévnek felel meg, a teljes halmaz pedig 180 fényév átmérőjű, ami 18 ívpercnek felel meg.

Úgy hiszik, 8 és 11,4 milliárd év között lehet a kora. Leginkább öreg vörös csillagokat tartalmaz. A halmaz szokatlanul nagy számú változó csillagnak is otthont ad.

A halmaz első változó csillagát az amerikai csillagász és fizikus, Edward Charles Pickering fedezte fel 1889-ben. Az amerikai csillagász, Solon Irving Bailey 1895-ben azonosította a következő 87-et és újabb 138-at 1913-ban.

Mind a mai napig fedeznek fel új változó csillagokat a halmazban. Jelenleg 274 ismert változó található az M3-ban, ami több, mint bármely más ismert gömbhalmazban. Ezek közül legalább 170 csillag RR Lyrae változó.

Az M3-ban viszonylag nagy számú kék csellengő csillag is található, kék főszekvenciabeli csillagokat, melyek fiatalabbnak, kékebbeknek és fényesebbeknek tűnnek, mint a halmaz többi csillaga. Úgy hiszik ezek a csillagok a többi csillag kölcsönhatásainak eredményeképpen születtek.

A Messier 3 a prototípusa az I. Oosterhoff halmaztípusnak, ami azt jelenti, hogy fémekben (relatíve) gazdag gömbhalmaz, vagy legalábbis nagy számú a héliumtól és hidrogéntől eltérő elemet tartalmaz a többi gömbhalmazhoz képest.

Az M3 pozíciója a Vadászebek csillagképben

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.