Messier 2

Fontosabb adatok
  • NGC szám: NGC 7089
  • Típus: gömbhalmaz
  • Látszó fényesség (m): 6.5
  • Méret: 12.9
  • Távolság (fé): 37900
  • Rektaszcenzió: 21h 33.5m
  • Deklináció: +00° 49′
  • Csillagkép: Aqr (Aquarius, Vízöntő)
  • Megfigyelésre alkalmas hónapok: szeptember, november

Az M2 egy gömbhalmaz, 37900 fényévnyire a Földtől, jó messze a galaxis központjától.

Az Aquarius csillagkép irányában helyezkedik el, az egyik legismertebb gömbhalmaz 175 fényévnyi átmérőjével. Látszó fényessége 6,3 magnitúdó, a Beta Aquarii fényes csillagtól 5 fokra északra fekszik, amely a hagyományos nevén Sadalsuud néven is ismert.

A 2,87 magnitúdós fényességével a Sadalsuud az Aquarius csillagkép legfényesebb csillaga. Az M2 azonos deklináción található az Alpha Auarii-val, az Aquarius csillagkép második legfényesebb csillagával.

Az Alpha Aquarii, más néven Sadalmelik 10 fokkal északkeletre fekszik a gömbhalmaztól. A Sadalsuud, Sadalmelik és az M2 együttesen egy derékszögű háromszöget alkotnak.

Az M2 a Tejúthoz kapcsolódó idősebb gömbhalmazok közé tartozik, becsült életkora 13 milliárd év, ami nagyjából ugyanolyan, mint az M3, M5, a Canes Venatici és Serpens csillagképekben elhelyezkedő gömbhalmazok kora. Az univerzum a becslések szerint 13,8 milliárd éves, ami azt jelenti, hogy a gömbhalmaz valószínűleg akkor alakult ki, amikor az Univerzum csak 6%-a volt a jelenlegi korának, kevesebb, mint egy milliárd éves. Az M2 kb. 5,3km/s sebességgel közeledik felénk.

A gömbhalmaz a Tejút halójában kering és galaxisunk néhány legidősebb csillagát is magába foglalja. Mivel a csillagok benne sokkal idősebbek, mint a Nap, ezért kevés olyan elem található bennük, mely nehezebb a hidrogénnél és a héliumnál, amiből következik, hogy rendkívül valószínűtlen, hogy a Földhöz hasonló bolygó lenne a halmazban.

Az M2 árapály hatása sokkal nagyobb, mint átmérője, egészen 233 fényévnyire kihat. Ez az a határ, ahol a halmaz tagjai kiléphetnek a halmazból a Tejút árapály gravitációs erői miatt.

Sűrű és tömör, megközelítőleg 150000 csillagot tartalmaz 150 fényéves átmérőn belül. A központi sűrű régiója csak 0,34 ívpercnyi, ami 3,7 fényévnek felel meg.

Az M2-nek az egyik legsűrűbb a magja, a II. sűrűségosztályhoz tartozik az I.-XII. osztályok közül, ahol a XII. van fenntartva az leginkább diffúz halmazok számára.

Az M2 legfényesebb csillagai 13,1 magnitúdósak általában, leginkább sárga és vörös óriások. A halmaz teljes színképosztálya F4.

Színképosztályok
A felületi hőmérséklet csökkenő sorrendjében a csillagokat 7 fő osztályba (O, B, A, F, G, K, M) soroljuk. Az O típusúak a forró kék, az M típusúak pedig a hideg, vörös csillagok. Később, a finomabb besorolás kedvéért, a színképosztályokon belül még 0-tól 9-ig alosztályokat is bevezettek. Ez alól kivétel az O típus, ahol az osztályozás O5-tel kezdődik.

A színképosztályok sorrendjét az alábbi segítő mondattal jegyezhetjük meg:
Oh, Be A Fine Girl, Kiss Me.”

Az M2 ellipszis alakú, 21 ismert változócsillag otthona. Ezek többnyire RR Lyrae változók, az A (vagy F) spektrális osztályba tartozó pulzáló változócsillagok, tipikusan feleannyira masszívak, mint a Nap, és többnyire gömbhalmazokban találhatók. Az RR Lyrae változókat gyertyalángként használják galaktikus távolságok mérésére.

Három Cepheid változó is található a halmazban. A Cepheidek fényes változó csillagok, amelyek szintén galaktikus távolságmérő mutatóként szolgálnak. Ezek a csillagok egy nagyobb, világosabb és egy kisebb, sűrűbb állapot között változnak. A cepheideket a Cepheus csillagképben található Delta Cephei-ről, az első ilyen típusú változócsillagról nevezték el.

Az M2-ben található egyik változó csillag egy RV Tauri változó, egy fényes pulzáló változó, amely a fényerő és a spektrális típus változásait mutatja egy 69,09 napos időszak alatt. A csillag az M2 keleti szélén található.

A Messier 2-t az olasz születésű francia csillagász, Jean-Dominique Maraldi fedezte fel 1746. szeptember 11-én. Maraldi úgy fedezte fel az objektumot a franciás csillagász, Jacques Cassini, a híres olasz csillagász, Giovanni Cassini fia társaságában, hogy egy üstököst kerestek.

Szeptember 11-én megfigyeltem egy újabbat [ködös csillag, M15 mellett] melynek rektaszcenziója 320d 7′ 19″ [21h 20m 29sec], & a deklináció 1d 55′ 38″ délre, párhuzamosan nagyon közel ahhoz, ahol az üstekesnek kellene lennie. Ez kerek, jól határolt és világosabb a középpontjában, 4 vagy 5 fokos, és egyetlen csillag sincs körülötte elég nagy távolságban; egy sem látható a távcső látómezőjében. Ez nagyon különös számomra, hiszen a csillagok többségét amit ködösnek hívunk sok csillag veszi körül, ez elgondolkodtat azon, hogy a fehérség amit itt látok annak a csillagtömegnek a fényhatása, ami olyan kicsi, hogy a legnagyobb távcsővel sem látni egyenként. Ezt a ködöt most előrébb vettem az üstökösnél.

Jean-Dominique Maraldi feljegyzése

Charles Messier 1760. szeptember 11-én – pontosan 14 évvel Maraldi felfedezése után – talált rá a halmazra és azt hitte, hogy egy köd, csillagok nélkül.

A Vízöntő fejében csillag nélküli köd, melynek központja ragyogó, & a körülötte lévő fény kerek; hasonlít a gyönyörű ködre, ami a Nyilas feje & íja között helyezkedik el [M22], nagyon jól látható egy 2 láb hosszú [fókusztávolságú] távcsővel, az Alpha Aquarii alatt párhuzamosan fekszik.

Charles Messier

Az M2 volt az első gömbhalmaz, ami bekerült Messier katalógusába.

A német-brit csillagász William Herschel volt az első, aki 1783-ban különálló csillagokra bontotta az M2-t.

A 6.3-as látszó fényességű Messier 2 a szabad szemmel való láthatóság határán van, de rendkívül jó látási körülményeket igényel, tiszta égboltot fényszennyezés nélkül. Az évben a gömbhalmaz megfigyelésének a legjobb ideje július és október között van.

A gömbhalmaz megfigyelhető binokulárban és kis távcsövekben, de az egyes csillagok benne csak 150mm feletti átmérővel láthatók. Nagyobb távcsövekben a gömbhalmaz északkeleti szélén különös sötét vonal áthaladása figyelhető meg.

Nagy távcső szükséges a csillagokra való bontáshoz, ugyanis a gömbhalmaz nagyon messze van és öreg csillagokból áll, ezért csak a Naphoz hasonló ritka csillagok és a kék csillagok láthatók jól. A kék csillagok fősorozatbeli csillagok, melyek sokkal kékebbnek és fényesebbnek látszanak a többi, fősorozatból kilépő csillagoknál.

Allan Sandage amerikai csillagász fedezte fel 1953-ban ezeket a csillagokat, miközben a Messier 3 gömbhalmaz csillagképét tanulmányozta.

Az M2 helyzete az Aquarius csillagképben

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.