Messier 1: Rák-köd

Fontosabb adatok
  • NGC szám: NGC 1952
  • Típus: szupernóva-maradvány
  • Látszó fényesség (m): 8.4
  • Méret: 6×4
  • Távolság (fé): 6300
  • Rektaszcenzió: 5h 34.5m
  • Deklináció: +22° 01′
  • Csillagkép: Tau (Taurus, Bika)
  • Megfigyelésre alkalmas hónapok: december, január, február, március

A Messier 1 (M1) ismert nevein még a Rák-köd, Taurus A, vagy NGC 1952 egy szupernóva-maradvány. Ez az egyetlen szupernóva-maradvány a Messier katalógusban, méltán népszerű különleges volta miatt.

A köd teljes fényessége 75.000-szerese a Napunkénak, 8,4 magnitúdójával binokulárral is megfigyelhető nyugodt éjszakákon.

Körülbelül 11 fényév (3,4 parszek) átmérőjű és ~1500km/s sebességgel tágul.

A szupernóva-maradvány része a Rák pulzár is, ami egy neutron csillag, mely 30,2x-es sebességgel pörög másodpercenként. Ez a legfiatalabb ismert pulzár. Optikai, rádió, ultraibolya, röntgen és gamma sugár hullámhosszakban bocsát ki sugárzást.

A Rák-köd része a Tejút galaxis Perseus karjának.

SN 1054
Az SN 1054 egy 1054-ben feltűnt szupernóva volt, amelyet sokfelé megfigyeltek a Földön. Ennek a szupernóvának maradványa a Rák-ködként (M1) ismert szupernóva-maradvány a Bika csillagképben.

Az 1054-ben a Bika csillagképben feltűnt “vendégcsillagot” feljegyezték kínai, japán és perzsa/arab csillagászok is. Feljegyzéseik szerint olyan fényes volt, hogy 23 napon keresztül a nappali égen is meg lehetett figyelni, az éjszakai égen pedig összesen 653 napon keresztül látszott. A szupernóvarobbanás körülbelül 6300 fényévre történt a Földtől, egy nagy tömegű csillag magjának összeomlása során.

A progenitorcsillag robbanása hatalmas filamentkagylókat termelt, melyek azóta is tágulnak, míg végül eloszlanak és eltűnnek a térben.

A filamentek ionizált gázokból állnak, emiatt ragyog a köd. A gázban található elektronok a fénysebességhez közeli sebességgel mozognak, szinkrotronsugárzást bocsátanak ki, amitől a köd láthatóvá válik a rádióhullámhosszokon.

A köd filamentek (amik a progenitorcsillag légköréből maradtak meg) főként ionizált hidrogént és héliumot tartalmaz. Emellett egyéb elemek is megtalálhatók benne: oxigén, szén, vas, nitrogén, kén és neon. A filamentek hőmérséklete 11-18000K között változó.

A Rák-ködöt 1731-ben fedezte fel John Bevis angol csillagász. Bevis hozzáadta az objektumot a Uranographia Britannica-hoz, melyet 1750-ben bár befejeztek, de soha nem adtak ki.

Charles Messier 1758 augusztusában 28-án önállóan fedezte fel, miközben fényes üstökösöket keresett. Szeptember 12-én adta hozzá katalógusa első objektumaként a ködöt.

Köd a Taurus déli szarva fölött, nem tartalmaz semmilyen csillagot; ez egy fehéres fény, amely egy gyertya lángja mentén nyúlik, felfedezve az 1758-as üstökös megfigyelése során.

Charles Messier – 1758. szeptember 12.

Messier először úgy vélte, hogy a köd a Halley üstökös volt, amelyről azt jósolták, hogy visszatér az adott évben, de aztán észrevette, hogy az objektum nem mozog.

A felfedezés adta az ötletet neki, hogy összeállítson egy listát azokról az objektumokról, melyeket a megfigyelők zavaros megjelenésük miatt könnyen összekeverhetnek az üstökösökkel.

A francia csillagász és a matematikus Alexis Clairaut volt, aki 1758-ban előrejelezte a Halley üstökös visszatérését, mondván, hogy valószínűleg megjelenik a Taurus csillagképben, emiatt kutakodott Messier ezen az égbolt területen.

Katalógusának első kiadásában Messier magát jelölte meg felfedezőként. John Bevis-t végül évekkel később elismerték felfedezőjeként, miután 1771 júniusában levelet küldött Messier-nek.

Az M1-et William Parsons után nevezték el Rák-ködnek, aki 1844-ben rajzolta le az objektumot.

William Parsons
William Parsons, Rosse harmadik earlje, a Szent Patrik-rend lovagja (York, 1800. június 17. – 1867. október 31.) angol csillagász.

Lord Rosse írországi kastélyának 36 hüvelykes távcsövével figyelte meg a ködöt. Ő nevezte el Rák-ködnek, mert rajzai egy rákhoz hasonlítottak.

Rosse nem tudta megerősíteni a hasonlóságot, mikor 1848-ban egy 72 hüvelykes távcsővel is megnézte, de a név napjainkig is rajtamaradt.

Az M1 első fényképét Dr. Isaac Roberts készítette 1892 decemberében 20 hüvelykes távcsövével.

Helyzete

A bika csillagkép déli szarvának közelében fekszik. A Zeta Tauri fényes csillagtól északnyugatra 1 fokkal található. Ez a csillag könnyen megtalálható, ha először a csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebaran-t keressük meg, majd a V alakú vonalat (melynek az Aldebaran is része) követjük a Zeta Tauri-ig. Az Aldebaran-t az Orion övének 3 csillagából húzott vonal folytatásaként találjuk meg. Ez az első fényes csillag a képzeletbeli vonalon.

Az M1 pozíciója a Taurus csillagképben

A Zeta Tauri négyzetet alkot 3 sokkal halványabb csillaggal. Emellett a négyzet mellett található az M1, mely a binokulárokban halvány fényfoltként jelenik meg. A köd pulzárja 16 magnitúdós, csak nagy távcsövekkel (legalább 500mm átmérő) látható nagyon tiszta égbolt alatt fényszennyezés nélkül.

A filamentek és a köd szerkezete már láthatóvá válhat 400mm átmérő körüli távcsövekkel is jó megfigyelési körülmények mellett, míg a kisebb távcsövekkel (100mm-től kezdve) csak néhány részlet figyelhető meg a maradvány alakjában. Ennél is kisebb távcsővel csak egy csóva nélküli üstökösnek tűnik a köd.

Megfigyelésének legjobb időpontja a késő őszi, kora téli hónapok az északi féltekén (november, december, január).

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.