- NGC szám: NGC 1952
- Típus: szupernóva-maradvány
- Látszó fényesség (m): 8.4
- Méret: 6×4
- Távolság (fé): 6300
- Rektaszcenzió: 5h 34.5m
- Deklináció: +22° 01′
- Csillagkép: Tau (Taurus, Bika)
- Megfigyelésre alkalmas hónapok: december, január, február, március
A Messier 1 (M1) ismert nevein még a Rák-köd, Taurus A, vagy NGC 1952 egy szupernóva-maradvány. Ez az egyetlen szupernóva-maradvány a Messier katalógusban, méltán népszerű különleges volta miatt.
A köd teljes fényessége 75.000-szerese a Napunkénak, 8,4 magnitúdójával binokulárral is megfigyelhető nyugodt éjszakákon.
Körülbelül 11 fényév (3,4 parszek) átmérőjű és ~1500km/s sebességgel tágul.
A szupernóva-maradvány része a Rák pulzár is, ami egy neutron csillag, mely 30,2x-es sebességgel pörög másodpercenként. Ez a legfiatalabb ismert pulzár. Optikai, rádió, ultraibolya, röntgen és gamma sugár hullámhosszakban bocsát ki sugárzást.
A Rák-köd része a Tejút galaxis Perseus karjának.
Az 1054-ben a Bika csillagképben feltűnt “vendégcsillagot” feljegyezték kínai, japán és perzsa/arab csillagászok is. Feljegyzéseik szerint olyan fényes volt, hogy 23 napon keresztül a nappali égen is meg lehetett figyelni, az éjszakai égen pedig összesen 653 napon keresztül látszott. A szupernóvarobbanás körülbelül 6300 fényévre történt a Földtől, egy nagy tömegű csillag magjának összeomlása során.
A progenitorcsillag robbanása hatalmas filamentkagylókat termelt, melyek azóta is tágulnak, míg végül eloszlanak és eltűnnek a térben.
A filamentek ionizált gázokból állnak, emiatt ragyog a köd. A gázban található elektronok a fénysebességhez közeli sebességgel mozognak, szinkrotronsugárzást bocsátanak ki, amitől a köd láthatóvá válik a rádióhullámhosszokon.
A köd filamentek (amik a progenitorcsillag légköréből maradtak meg) főként ionizált hidrogént és héliumot tartalmaz. Emellett egyéb elemek is megtalálhatók benne: oxigén, szén, vas, nitrogén, kén és neon. A filamentek hőmérséklete 11-18000K között változó.
A Rák-ködöt 1731-ben fedezte fel John Bevis angol csillagász. Bevis hozzáadta az objektumot a Uranographia Britannica-hoz, melyet 1750-ben bár befejeztek, de soha nem adtak ki.
Charles Messier 1758 augusztusában 28-án önállóan fedezte fel, miközben fényes üstökösöket keresett. Szeptember 12-én adta hozzá katalógusa első objektumaként a ködöt.
Köd a Taurus déli szarva fölött, nem tartalmaz semmilyen csillagot; ez egy fehéres fény, amely egy gyertya lángja mentén nyúlik, felfedezve az 1758-as üstökös megfigyelése során.
Charles Messier – 1758. szeptember 12.
Messier először úgy vélte, hogy a köd a Halley üstökös volt, amelyről azt jósolták, hogy visszatér az adott évben, de aztán észrevette, hogy az objektum nem mozog.
A felfedezés adta az ötletet neki, hogy összeállítson egy listát azokról az objektumokról, melyeket a megfigyelők zavaros megjelenésük miatt könnyen összekeverhetnek az üstökösökkel.
A francia csillagász és a matematikus Alexis Clairaut volt, aki 1758-ban előrejelezte a Halley üstökös visszatérését, mondván, hogy valószínűleg megjelenik a Taurus csillagképben, emiatt kutakodott Messier ezen az égbolt területen.
Katalógusának első kiadásában Messier magát jelölte meg felfedezőként. John Bevis-t végül évekkel később elismerték felfedezőjeként, miután 1771 júniusában levelet küldött Messier-nek.
Az M1-et William Parsons után nevezték el Rák-ködnek, aki 1844-ben rajzolta le az objektumot.
Lord Rosse írországi kastélyának 36 hüvelykes távcsövével figyelte meg a ködöt. Ő nevezte el Rák-ködnek, mert rajzai egy rákhoz hasonlítottak.
Rosse nem tudta megerősíteni a hasonlóságot, mikor 1848-ban egy 72 hüvelykes távcsővel is megnézte, de a név napjainkig is rajtamaradt.
Az M1 első fényképét Dr. Isaac Roberts készítette 1892 decemberében 20 hüvelykes távcsövével.
Helyzete
A bika csillagkép déli szarvának közelében fekszik. A Zeta Tauri fényes csillagtól északnyugatra 1 fokkal található. Ez a csillag könnyen megtalálható, ha először a csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebaran-t keressük meg, majd a V alakú vonalat (melynek az Aldebaran is része) követjük a Zeta Tauri-ig. Az Aldebaran-t az Orion övének 3 csillagából húzott vonal folytatásaként találjuk meg. Ez az első fényes csillag a képzeletbeli vonalon.
A Zeta Tauri négyzetet alkot 3 sokkal halványabb csillaggal. Emellett a négyzet mellett található az M1, mely a binokulárokban halvány fényfoltként jelenik meg. A köd pulzárja 16 magnitúdós, csak nagy távcsövekkel (legalább 500mm átmérő) látható nagyon tiszta égbolt alatt fényszennyezés nélkül.
A filamentek és a köd szerkezete már láthatóvá válhat 400mm átmérő körüli távcsövekkel is jó megfigyelési körülmények mellett, míg a kisebb távcsövekkel (100mm-től kezdve) csak néhány részlet figyelhető meg a maradvány alakjában. Ennél is kisebb távcsővel csak egy csóva nélküli üstökösnek tűnik a köd.
Megfigyelésének legjobb időpontja a késő őszi, kora téli hónapok az északi féltekén (november, december, január).
