Az ég felhős, jobb dolgom nem lévén, beállítottam a kollimációt a dobsonon.

Nem volt egyszerű dolgom, egyrészt mert a segédtükör állító csavarjainak Phillips profilja van, csavarhúzó kell tehát hozzá, könnyen nyaltam el őket az eleve is béna csavarhúzómmal. Ez mindenképp cserés, ezért meg is rendeltem a tekerőgombos alternatív szettet. Nevetséges, hogy 3 ilyen kis mütyűrért elkérnek 5000 forintot.

A tubus hosszú, hisz 1200mm a fókusza, a kollimációs okulárba (cheshire) tekintve nem értem el a főtükör állító csavarjait. Kedves párom segítségével (aki nézte az okuláron keresztül a képet) sikerült beállítani, de ez nem lesz jó hosszútávon. Egyedül képtelen hosszú ideig tart állítani – megnézni az eredményt – megint állítani, és így tovább. Nem emlékszik az ember, hogy mit látott előbb, ahhoz képest merre mozdult és mennyivel a főtükör dőlésszöge.

Ezért rendeltem egy lézeres kollimátort is. Nyitott az oldala, így a 45 fokban döntött céltáblán látni lehet, a lézernyaláb mennyire tér el a kihuzat középpontjától.

Ez sem olcsó mulatság, bár vannak ennél jóval drágábbak is (ez 16.000 körül mozog jelenleg).

A tükröket sikerült pontosan beállítani, minden középre került, de a fenti beszerzéssel ez legközelebb sokkal könnyebben fog menni.

A kollimáción kívül még beállítottam a távcső egyensúlyát a dobson bázison. Szerencsére az enyémmel ezt meg lehet tenni, a lenti képen látható tengely állító segítségével. A Sky-Watcher termékeken ilyen nincs. Erre azért van szükség, hogy a távcső “elejére” szerelt nehéz felszerelés ne húzza le a csövet egyik irányba sem. Természetesen a szorítóval meg lehet akadályozni a dőlést, de ez nehézkessé teszi észlelés során a tubus mozgatását, ezért áldottabb állapot ha ki van egyensúlyozva.

Akinek a dobson távcsövén nincs erre lehetőség, ajánlom, hogy a tubus alsó részére helyezzen nehezebb mágnes darabokat, hogy elérje a kívánt egyensúlyt.

Remélem, hamarosan kitisztul az ég és ki tudom próbálni a távcsövem…