Ismerkedés az éjszakai égbolt fényképezésével és az asztrofotográfiával

Az éjszakai égbolt fényképezése az egyik legszebb stílus a fotózáson belül. A fényképezőgép ég felé fordítása és a nagyszerű képek elkészítése azonban nem könnyű feladat, kezdve a kamerabeállításoktól a kiegészítőkig. Olvass tovább, hogy megtudd, hogyan lehet fényképezni az éjszakai égboltot.

Asztrofotográfia

Az asztrofotózás egy nagy kihívást jelentő technikai játék. A képszerkesztési technikákat egy másik cikkben fogom leírni. Itt arra fogunk fókuszálni, hogy lehet fényképezni az éjszakai égboltot, és milyen beállítások kellenek hozzá.

Ez a cikk ismerteti a szükséges alapelveket, ami a legjobb eredmények elérése felé vezető úton indít el.

DSLR asztrofotózás

Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy az asztrofotózás hatalmas távcsövek használatát igényli dedikált, hűtött asztrokamerával. Ez igaz, ha bolygómunkát akarunk végezni, de ebben a cikkben nem foglalkozunk ezzel.

Kezdjük azzal, hogyan kell fényképezni a csillagokat. A legtöbb kezdőnek a már meglévő normál és teleobjektívvel rendelkező DSLR fényképezőgépei elegendőek az induláshoz.

Az alkalmi fotós és a kezdő számára az éjszakai fényképezés ijesztő lehet. Elegendő azonban egy egyszerű felszerelés rögzített állványon.

Megtanulhatjuk az asztrofotózás alapjait miközben klassz képeket készítünk. Nem számít, hogy Canon, vagy Nikon DSLR-t használunk, bár vannak előnyei a kisebb szenzorral rendelkező kamerák használatának.

További előny, hogy gondozás- és karbantartásmentes a felszerelésünk, koncentrálhatunk a fotózás alapjainak elsajátítására anélkül, hogy az eszközeinkre fókuszálnánk figyelmünk.

Minden a méretről és a fényességről szól

A csillagok fényképezésénél a távolság nem fontos. Mind a Hold, mind az Androméda-galaxis gyakorlati szempontból “végtelen” távolságra van.

Az Androméda-galaxis 2,5 millió fényévre van tőlünk, és 110.000 fényév sugarú. Összehasonlításképpen Napunk mindössze 8 fényperc távolságra van csak.

Fel sem tudjuk fogni ezeket a hatalmas számokat. Távcsővel való fotózáskor mozaik képekből lehet csak összerakni a galaxist, méreténél fogva.

Az Androméda-galaxis és környezetének fotózásához megfelelő egy 400mm, vagy 300mm, de akár egy 200mm teleobjektív is. Ilyesmi teleobik beszerzése helyes irányba visz minket az asztrofotózás felé.

Az Androméda-galaxisról készült felvétel egy 200mm-es, f/4 teleobjektívvel készült egy 50 éves teljesen manuális fényképezőgéppel.

Ami az asztrofotózás során számít:

  • méret: szögméret fokban
  • fényesség: látható fényesség magnitúdóban

Minél kisebb a magnitúdó, annál fényesebb az objektum az égbolton. Összehasonlításképpen Napunk -27m, az Androméda-galaxis pedig 3,44m. Mérete 3ºx1º.

A telihold látszó fényessége -12,6m. Ez sokkal fényesebb, mint az Androméda, de szögmérete csak 1/6-a az Andromédának.

Sajnos az Androméda méretének legnagyobb része csak halvány por. Ezt nagyon nehéz rögzíteni, különösen fényszennyezett égbolton.

Az Androméda látható középen fényes csillagként egy közepesen szennyezett égbolton egy feldolgozatlan nyers fotón.

Célpontok DSLR asztrofotósoknak

A Hold és a Nap

Hosszú teleobjektív segítségével könnyedén fotózhatjuk a Napot és a Holdat. Még állványra sincs szükség hozzájuk, ha van beépített képstabilizátor.

Vigyázat!
NE próbáld megfigyelni a Napot, és ne fényképezd azt megfelelő tervezésű szűrő használata nélkül. Olcsón beszerezhetők és megóvják a szemed és a felszerelésed.

Csillagok és csillaghalmazok

Az olyan önálló és fényes csillagok, mint a Betelgeuse és a Sirius nagyon szép célpontok, főleg ha van hosszú teleobjektív és telekonverter a felszerelésünkben.

Néhány csillagpár is jó célpont lehet, mint a Pollux és Castor, vagy a Procyon és Gomeisa, ahol az egyik csillag narancssárga (hideg), a másik kék (forró).

A Procyon (jobbra lent) a nyolcadik legfényesebb csillag az égen. A sárga csillag a Gomeisa. Mindkettő a Kis Kutya (Canis Minor, CMi) csillagképben található.

A csillaghalmazok is szépek, legkedveltebb köztük a Plejádok nyílthalmaz (M45).

Ez a fényes, forró (tehát kék), fiatal csillagok porfelhőkkel körülvett térsége. Ez adja a Plejádok klasszikus kék ködösségét.

Ez a halmaz nagyon fényes (1,6m), és elég nagy is (látszólagos mérete kb. 2º). Nagyvárosokból is megfigyelhető.

Csillagképek és csillagmezők

A csillagképeket, vagy ahogy a Tejút egy táj felett süt – széles látószögű lencsével fényképezhetünk.

Teljes Orion csillagkép. Ha belegondolunk, hogy egy halszem optikával készült a kép, el tudjuk képzelni milyen nagy ez a csillagkép az égen.

Csillagképeket nagyobb csillagmezők részeként is fotózhatunk. Ilyenkor a cél a sok köd és porfelhő elfogása, melyek a csillagképben láthatók.

Az északi féltekén a legjobb célpont erre az Orion csillagkép. Alakja annyira egyedi, hogy könnyen megtalálható magasan a téli égbolton.

Ez annak köszönhető, hogy az Orion övét alkotó három csillag egy vonalban van. Ez a csillagkép remek hely, hogy elkezdjünk csillagokat fotózni.

A kép közepén jól látható az Orion övének három csillaga, alattuk az Orion-köd (M42).

Ez egy nagyon összetett és gazdag régió, rengeteg fényes köddel. Itt taláható a híres Orion-köd (M42), a Láng-köd, a Lófej-köd, a Futó ember-köd és a Barnard-hurok.

Ezen kívül itt találhatók a rendkívül színes és fényes Betelgeuse (piros) és Rigel (kék) csillagok is. A Rigel-től jobbra látható a sötétebb Boszorkányfej-köd, a Betelgeuse-től balra pedig a Rozetta-köd.

Egy 300mm teleobjektívvel és egy full-frame kamerával belefér a képbe az Orion öve és kardja is, így családi portrét fotózhatunk az Orion-, Láng-, Lófej- és Futó ember-ködről.

Egy másik nagyszerű célpont az Auriga vidéke. Itt található a Lángoló Csillag-köd, és a Deneb sűrű régiója.

Galaxisok

Rengeteg galaxis van amit le tudunk fotózni. A legegyszerűbb az Androméda-galaxis (M31) és az őt kísérő M110 és M32 galaxis.

A Szélkerék- és Triangulum-galaxis nagyon fényesek, távcső nélkül is le tudjuk fényképezni őket, bár meglehetősen kicsik lesznek a látómezőben.

Az Androméda-galaxis egy 200mm teleobjektívvel (400mm EFL).

Ködök

A ködök a legszínesebb, leginkább fotogén témák odakint az űrben. Az égbolton mindenfelé láthatók színes fényű ködök, lásd a fentebb említett ködök az Orion csillagképben.

Kétségkívül a ködök királynője a Nagy Orion-köd (M42). Fényes és nagy, még városból is látható szabad szemmel.

Az Orion kardjában található, gyakorlatlan szemnek színes csillagnak tűnik, azonban a kamerát felé fordítva elámulunk.

Mindenképpen ajánlott az első célpontként fotózni. Városból egy sima állványról is nagyon szép képet lehet készíteni róla.

Messier objektumok

Népszerű katalógus könnyen és kevésbé könnyen fotózható objektumokról. 110 mélyég objektumot (nyílthalmazok, gömbhalmazok, galaxisok, ködök, stb.) tartalmaz.

Ezek mindegyike látható északi féltekénkről, de nem mindig. Évszakonként, hónaponként eltérő mikor melyikek láthatók, segítséget itt találsz ehhez hónapokra lebontva.

Hogyan fotózzunk – alapszabályok

Most már van elég ötletünk, mit is kéne fotózni, ideje utánajárni, hogyan érdemes ezt tenni.

Egy asztrofotós munkamenet sosem lesz gyors. Még a legtapasztaltabbaknak is fel kell állítaniuk például a felszerelésüket.

Ezen kívül meg kell találni a célt, be kell állítani a keretet és fókuszba kell hozni a csillagokat.

Ezután meg kell várni, amíg több tíz (vagy száz) expó készül ugyanarról a részről és csak utána lehet tovább haladni.

Ez egy várakozós játék, de közben például készíthetsz csillagút követést egy másik kamerával, vagy simán csak vizuálisan észlelhetsz.

Íme egy 10 lépésből álló ellenőrző lista, hogy a képfeldolgozáshoz szükséges legjobb adattartalommal rendelkező képekkel menj haza:

  1. Helyezd a kamerát egy stabil állványra.
  2. Keresd meg a célt és állítsd be a keretet.
  3. Állítsd be a fókuszt a csillagokra.
  4. Fagyaszd be a csillagokat.
  5. RAW-ban rögzíts, felejtsd el a JPEG-et.
  6. Használd a legalacsonyabb ISO értéket, amit a kamerád enged.
  7. A lehető legszélesebb rekeszértéket használd.
  8. A lehető legalacsonyabb redőnysebességet válaszd.
  9. Készíts annyi képet a célpontról, amennyit csak tudsz.
  10. Készíts dark képeket a feldolgozáshoz. (opcionális)

Most nézzünk meg néhány lépést a fentiekből részletesebben.

Helyezd a kamerát egy stabil állványra

A felszerelésednek a lehető legstabilabbnak kell lennie. Az állvány sziklaszilárd és gyors rezgéselnyelő képességű legyen.

Egy jóféle mezei tájfotózásra alkalmas tripod is megteszi, de jobban ajánlott egy asztrofotós ekvatoriális mechanika acél háromlábbal. Ezek persze jóval nehezebbek és drágábbak, de tutira stabilak és követik az égboltot.

Sky-Watcher EQM-35 PRO SynScan GoTo mechanika

Egyszerűbb fotóállványra érdemes lehet súlyt függeszteni, növelve ezáltal stabilitását.

Keresd meg a célt és állítsd be a keretet

Hogyan állítsd be a keretet egy olyan célponton amit nem is látsz? Mikor érdemes szűk látószögű objektívet használni?

Háromféleképpen lehet megoldani ezt:

  1. Vásárolj egy (meglehetősen drága) számítógép vezérelt GoTo mechanikát (fenti kép). Ezekbe nagyon sok objektum égi koordinátája bele van táplálva. Beállítás után bármelyik objektumra automatikusan rá tud fordulni.
  2. Tesztelni kell. Próbálkozz és javíts az eredményt látva. Elég fárasztó.
  3. Vegyél egy olcsó Red-Dot-ot és egy adaptert, hogy a vaku helyére tehesd. Kezdőknek tökéletes választás.
Red-Dot kereső DSLR kamerákhoz

Miután párhuzamosítottuk a keresőt a fényképezőgéppel, a piros pontnak a látómező közepén kell lennie.

Így bármilyen szűk is a látómező az objektívben és bármilyen nehéz is lenne vele megkeresni akár csak a fényes Holdat, a nagyítás nélküli Red-Dot keresővel ez a művelet nagyon egyszerűvé válik.

Amennyiben nem tudod, mit sikerült fotóznod, feltöltheted a képet az Astrometry.net-re, ahol úgy kapod vissza a képet, hogy azonosítva van rajta minden ismert objektum.

Állítsd be a fókuszt a csillagokra

Még egy láthatatlan objektum keretbe foglalásánál is nehezebb a fókuszt beállítani.

Nincs annál idegesítőbb, mint mikor látod, hogy az összes képed fókuszon kívül van… miután a fél éjszakát mínuszokban töltötted…

A csillagokra való fókuszáláskor felejtsd el az autofókuszt és ne higgy a ∞ jelzésnek sem a lencsén. Ehelyett inkább keress egy nagyon fényes csillagot és a legnagyobb nagyítással nézd az élőképet.

Minél inkább fókuszban van a csillag, annál kisebbnek látszik és annál kevésbé homályos. Tekergesd előre-hátra a fókuszírozót, hogy megtaláld a legjobb pozíciót.

A probléma ezzel, hogy mindig mikor hozzáérsz a kamerához, el fog mosódni a kép és így az egész folyamat elég random lesz.

Várásolhatsz egy Bahtinov-maszkot, de a csináld-magad megoldás is működik.

Egy konyhai szűrőt a lencse elé helyezve a csillag körül diffrakciós tűk fognak megjelenni amikor jó a fókusz.

Konyhai szűrőből készült maszk.

Nagyon megbízható és gyors módszer. Ha nem jól láthatók a diffrakciós tüskék az élő nézetben, akkor legjobb tudásod szerint állítsd be a fókuszt és csinálj tesztképeket. Amikor élesek a diffrakciós tüskék, a fókusz akkor jó.

Az objektív igazi ∞ jelzését érdemes megjelölni, a későbbiekben sokkal gyorsabbá téve így a folyamatot.

Egy kis szigetelőszalag csíkkal, vagy bármi mással érdemes a fotózás során rögzíteni a fókuszt, hogy ne állítódjon el, ha például harmatsapkát teszel az objektívre.

Harmatsapka felhelyezése előtt/után a fókusz.

Fagyaszd be a csillagokat

Amikor éjszakai égboltot fotózunk, pontszerű csillagokat szeretnénk látni, kivéve persze a csillagpálya fotózásnál. A csillagok azonban a Föld forgása miatt kb. 15º/óra sebességgel mozognak.

Ez nem tűnik soknak, amikor vizuális megfigyelést tartunk, de gondoljunk bele, hogy egy 100mm-es objektív egy full-frame kamerán csak kb. 20º x 15º látómezőt biztosít.

Így fog kinézni a kép egy 3 perces expozíció után a fenti esetben.

Két lehetőségünk van csak ezt kiküszöbölni:

  • Nagyon rövid expókat készítünk fix állványon;
  • Ekvatoriális mechanikát használunk, amellyel elforgatjuk a kamerát az égi pólus körül, hogy a Föld forgását ellensúlyozzuk.

Fix állvány használata

Fix állványon nagyon rövid expókat kell készítenünk. Az ökölszabály, amit 500-as szabályként is ismerhetünk, a következő: ET= 500 /(FL*CF)

Az ET a leghosszabb expó idejét jelenti (másodpercben), mielőtt a csillagok csíkot húznának. Az FL a fókusz hossza, a CF pedig a fényképezőgép szenzorának vágási faktora (crop factor).

2 perc alatt így mozdul ki a látómezőből az Orion-köd fix állványon.

Ekvatoriális mechanika használata

Az ekvatoriális mechanika egy állványra szerelt fej egység, motorizált tengelyekkel. Az égi pólust be kell vele célozni először, hogy körülötte forgatva a kamerát ellensúlyozni tudja a Föld forgását. Ez teljesen megszünteti a csillagok mozgását.

45 perces felvétel egy 270mm-es (540mm EFL) objektív látómezejéről.

A követés nem hajszálpontos, de 40 másodperces expókat is megenged csillaghúzás nélkül. A fenti felvétel Sky-Watcher Star Adventurer mechanikával készült, ami kiváló választás DSLR fényképezőgépekhez. Direkt fotósoknak készült extra funkciókat is tud, mint a time-lapse és a panoráma képek támogatása.

Ahogy láthatod, egy ekvatoriális mechanika a legfontosabb egysége a felszerelésednek. Ha komolyan gondolod az asztrofotózást, ez legyen az első amire költesz.

Amennyiben nem tervezel komolyabb távcsövet is a mechanikára tenni, a fenti modell tökéletesen elég DSLR kamerákhoz.

ISO és ISO invariáns mód

Népszerű manapság az ISO invariáns módban történő fotózás. 1 expozíciós értékkel (EV) világosítva képünket azt a hatást érjük el, mintha kétszer akkora ISO-val fotóztunk volna.

ISO invariáns módban fotózva a magas ISO-val járó zajt csökkenthetjük. Kutasd fel a neten, hogy a te kamerádnak melyik ISO értékei ISO invariánsak. Ezek közül válaszd a legkisebbet. Ezzel maximalizálni tudod a dinamika tartományt, amit az érzékelő rögzíteni képes, és megszabadulsz a zajtól.

Rögzíts annyi adatot, amennyit csak tudsz

Fontos leszögezni, hogy az ISO növelésével nem gyűjtünk több adatot. Több adatot akkor gyűjtünk, ha hosszabb az expó, vagy ha nagyobb a nyílásviszony (f/ érték).

Törekedjünk rá, hogy minél több képet tudjunk stackelni majd, így növelve a jel-zaj arányt a végső képen. Emellett minél hosszabb expókra van szükség, hogy minél több adat legyen rajtuk. Na persze nem olyan hosszúra, hogy a csillagok húzzanak, vak oválisak legyenek, vagy követési problémákba ütközz.

Ezeket mind a követés pontatlansága okozza, aminek oka lehet a nem elég stabil állvány, a nem elég pontos pólusra állás, vagy a mechanika periodikus hibái.

Amennyiben nem ekvatoriális mechanikával követed az eget, használd az 500-as ökölszabályt, és csinálj annyi képet amennyit csak tudsz.

Ekvatoriális mechanika használatával pedig készíts 30/60 másodperces expókat és nézd meg hogy néz ki.

Sajnos nincs olyan beállítás, ami minden helyzetben alkalmazható lenne, így próbálkozni kell.

Mielőtt hazamennél készíts néhány képet úgy, hogy az objektív sapkát felteszed. Ezeket dark képeknek hívjuk és a feldolgozás során lesz hasznos, hogy javítsa a végső kép minőségét. Fontos, hogy a fotózás végén, ugyanazon a helyen és időben készítsd őket, hogy pontosan azon a hőmérsékleten készüljenek, amin a többi fénykép.

Fotófelszerelés asztrofotózáshoz

Kamera

Lehet tükrös, vagy nem tükrös, de a magas ISO tartomány nem fontos. Ami fontos, hogy rendelkezzen ISO invariáns móddal, és RAW formátumban tudjon rögzíteni.

Egy belépő szintű modell már megfelelő kezdésnek, mint például a Canon EOS 1300D.

A tükör nélküliek közül érdekes választás lehet például az Olympus OM-D E-M5 MK II a 2x vágási faktora miatt. Ez lehetővé teszi, hogy rövidebb és olcsóbb objektívvel fogjunk be olyan objektumokat, amiket egy full-frame kamera esetén csak drága és nagy objektívekkel tudnánk.

Végül, ne feledjük, hogy a kamera az ég felé fog nézni. Előnyös, ha az LCD kijelző kihajtható és forgatható, ami sokkal könnyebbé és kényelmesebbé teszi a kamera használatát.

Lencsék

Nem kell a legújabb, legjobb minőségű lencséket megvenni. Autofókuszra nem lesz szükség, ahogy lencsébe vagy kamerába épített stabilizátorra sem.

Amire szükség van viszont, hogy színi hibától mentes leképezése legyen minél nagyobb nyílásviszonnyal (f/ érték).

Itt jönnek képbe az ED és APO refraktorok alacsony diszperziójú üvegből készült lencséi, amik agyonvágják a hagyományos lencsék teljesítményét.

Jó módja, hogy megtudd a lencséd használható-e asztrofotózásra, hogy ellátogatsz az Astrobin-re, és megnézed milyen képeket készítettek mások akiknek ugyanilyen van.

Olyan lencsét kell választani, ami f/2.8 – f/5.6 nyílásviszony tartományban jól teljesít. Ennél lassabb lencsék hosszabb és sokkal több expókat fognak követelni a stackeléshez.

Végül egy tanács: ne próbáld minden áron kitölteni az objektummal a kamera érzékelőjét. A hosszú fókusz és nagy nagyítás sok kihívást tartogat, teljesen rendben van, ha le kell vágnod egy asztrofotóból.

“Must have” kiegészítők

Amennyiben nem vagy abban a helyzetben, hogy a kertedből tudj fotózni, akkor össze kell csomagolnod egy kiránduláshoz, szükséged lesz pár dologra.

  1. Távkioldó intervallum állítási lehetőséggel;
  2. Erős állvány;
  3. Egy jó fényképezőgép hátizsák, amiben van hely egyéb cuccoknak;
  4. Egy könnyű ekvatoriális mechanika, amit elsőként érdemes beszerezni. Kelleni fog egy iránytű (ami pontosabb az okostelefonos iránytűknél), hogy pontosan pólusra lehessen állni vele.
  5. UHC és LPR szűrők (pl. Baader), hogy erősíteni tudjuk a kontrasztot és csökkenteni a fényszennyezést.
  6. USB-s páramentesítő szalag, ami megakadályozza, hogy az objektív ködös legyen párás és hideg környezetben. Powerbank az üzemeltetéséhez.
  7. Objektív sapka.
  8. Tartalék akkumulátorok és jó memóriakártya nagy kapacitással.
  9. Étel, víz/tea/kávé, kempingszék, meleg ruhák és valami, amivel elfoglalod magad amíg várakozol;
  10. Vörös fényű fejlámpa, amivel látod mit csinálsz a sötétben de megóvja a szemed sötét adaptációját;
  11. Konyhai szűrő, ami segít a csillagok fókuszba állításán.
  12. Okostelefon, rajta éjjeli égbolton való tájékozódást segítő app.
  13. Feldolgozó szoftver, például Photoshop;
  14. Zajcsökkentő szoftver, például Noise Ninja.

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.