2020 nagyobb űrmissziói, melyekre érdemes odafigyelni

A 2020-as év egy új évtized kezdete, egyben pedig új űrkorszakot is jelent az emberiségnek. Az elkövetkező években Kína és az Egyesült Államok a következő szintre lépteti élőemberes űrprogramjait, s mindkét ügynökség kifejezetten a Holdat célozza meg.

Ezen kutatások végső célja az, hogy a 2030-as években ember léphessen a Mars felszínére. Persze ez nem jelenti azt, hogy a vörös bolygót addig elhanyagolnák.

2020-ban újabb robotikus felfedező flotta csatlakozik a Marson található többi eszközhöz, hogy a következő években felfedezzék az egész bolygót.

A csillagokhoz vezető út azonban nem könnyű. A NASA és Kína is évekkel eltolta a szupernehéz rakétáik indítását – nevezetesen a Long March 5-t és az SLS-t (Space Launch System).

A Long March 5-t akkor vették le a kínaiak az indítási listáról, amikor az egyik rakéta nem sokkal az indítás után az óceánba zuhant 2017-ben.

Eközben az USA-ban az SLS-ről a hivatalos álláspont az, hogy 2020 közepére elkészül és működőképes lesz, de a NASA adminisztrátora, Jim Bridenstine néhány elhintett megjegyzése alapján megkérdőjelezhető a 2021-es indítás is.

E két járműtől függetlenül is a 2020-as év elég nagy lépés lesz az emberiségnek a Naprendszer felfedezésében.

Űrhajó küldése a Marsra

2020 júliusában érkezik el a Mars indítási időablaka, ami 26 havonta egyszer történik meg. 2020-ban egy egész űrhajó armadát terveznek a Marsra küldeni.

A NASA újabb küldetést készül felvenni a Mars felfedezők misszióinak hosszú listájára a Mars 2020 roverrel. A rover nem csak tudományos céllal indul majd el, hanem hogy előkészítse mind a robotikus, mind pedig az emberi felfedezést is. A rover fő feladata minták gyűjtése a felszínről.

Azonban ahelyett, hogy felszíni laborban elemeznék ezeket a mintákat, a rover bedobozolja majd azokat, hogy egy későbbi küldetés során felvegyék és elhozzák őket a Földre. Ezt a visszatérő missziót a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) közösen tervezi.

A Mars 2020 rover számos technológiai demonstrációs kísérletet fog végezni. Ezek közül az egyik, a Mars OXygen In-situ erőforrás-felhasználási kísérlete (MOXIE) beszívja a szén-dioxidot a marsi levegőből, majd szétválasztja azt, hogy oxigént hozzon létre. A technológia egy napon majd felhasználható lenne rakétaüzemanyag és belélegezhető levegő előállítására is.

Végül a rover elviszi a Mars Helicopter Scout-ot, egy drónszerű szondát, amely átrepül majd a vékony marsi légkörön, elérve a bolygó olyan részeit is, amelyeket a rover nem képes.

Mars Helicopter Scout

Az élet jeleinek keresése a Marson

Az Európai Űrügynökség ExoMars küldetésének másik része, hogy a NASA roveréhez csatlakozzon a sajátjuk is: a Rosalind Franklin (korábban ExoMars) rover.

“A misszió fő célja, hogy a múltbéli, vagy a jelen élet jeleire bizonyítékot találjon.” – mondta Pietro Baglioni, a rover menedzsere.

Mivel azonban a kozmikus sugárzás valószínűleg besugárzott minden életjelet a felszín közelében, a rovernek be kell majd ásnia.

“Az ExoMars lesz az első olyan rover, amely olyan fúróval van felszerelve, amely képes leásni 2 méterre, ahol nagyobb esély van arra, hogy valami tudományosan érdekeset találjon.”

Amíg a rover már készen áll, a leszálló rendszer nem. Amikor az ExoMars első fele – a Trace Gas Orbiter (TGO) – 2017-ben megérkezett a Marsra, a Schiaparelli próba leszálló egység összetört.

Noha a Schiaparelli hibáját kijavították, a 2020-as leszálló egység körül továbbra is vannak még aggályok.

“Nehézségeket tapasztaltunk a leszállási modul ejtőernyős rendszereinek minősítésével kapcsolatban” – mondja Baglioni. “2020 elején lesznek olyan tesztek, amelyek megmutatják, repülhetünk-e vagy sem.”

Ha a válasz „nem”, akkor a leszállót a 2022-es indítóablakig pihentetik.

Előbbi kettőhöz csatlakozni fog még egy kínai rover is. A misszióról sokat nem tudni (Kína szereti titkolni az űrprogramjuk részleteit), de azt nem nagyon rejtegetik, hogy nekik is céljuk felfedezni a Marsot.

A rover egy orbitális pályán haladó eszközzel együtt fog mozogni, és együtt tanulmányozzák a bolygó geológiáját és légkörét.

Úgy tűnik, hogy jelenleg az előkészületek megfelelően haladnak, de az indításhoz egy Long March 5 rakéta fog kelleni. Bármilyen felmerülő probléma esetén a következő 26 hónapra jegelni kell majd a rover felküldését.

Végül az Egyesült Arab Emírségek célja, hogy elindítsák Hope nevű orbitális pályán keringő eszközüket, amely a Mars légkörét fogja megvizsgálni.

Az Egyesült Arab Emírségek Űrügynökségét csak 2014-ben hozták létre, és a Hope az első bolygóközi űrküldésük – egy ambiciózus terv első lépése, amellyel 2117-re települhetne a Marsra az első kolónia.

A Mars már jelenleg is egy nyüzsgő hely, a Curiosity rover és számos orbitális pályán keringő felfedező jelenleg is a bolygót vizsgálja, de a dolgok csak akkor indulnak majd be igazán, ha a marsi megszállók legújabb hulláma 2021-ben megérkezik.

Küldetések a Nap kutatására

Két űrhajó is megismerheti hamarosan csillagunk atmoszféráját.

Az ESA 2020 februárjában elindítja a Solar Orbiter űrhajót.

“A misszió feltárja a Nap és az azt körülvevő plazmabuborék kapcsolatát, amelyet helioszférának hívunk” – mondta Daniel Müller, a Solar Orbiter projekttudósa.

„Ennek megértésének kulcsa a Nap sarki régióiban rejlik, amelyek az ekliptikából nem láthatók. Olyan pályát repülünk, amely fokozatosan felemeli a pálya síkját, hogy jó képet kapjon a pólusokról. ”

Az űrhajó pályája a Föld-Nap távolságnak (42 millió km) mindössze 1/4 résznyi távolságra halad el a Nap felszínétől, mielőtt a Vénusz felé lendül tovább.

Mindeközben az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) újabb nap-missziót tervez, az Aditya-t, amely a jelenlegi információk szerint áprilisban indul majd útnak.

Az űrhajó a Nap koronájára, valamint az ultraibolya sugárzásra és a napszélre fókuszál, melyek együttesen hatással vannak a Föld éghajlatára és légkörére.

Az ESA Solar Orbiter egy elképzelt verziójának rajza

2020 élő emberes repülései

A következő évtized mérföldkőnek számít az emberi űrutazás szempontjából, a Holdra irányuló küldetésekkel, az űrturizmus repüléseivel és egy új űrállomással, amely a következő 10 évben kezdi meg működését.

2020-ban mind a SpaceX, mind a Boeing leszállítja első legénységét az ISS-re, a NASA kereskedelmi személyzet fejlesztési programjának részeként.

A projektet 2010-ben hozták létre a Space Shuttle visszavonása után, megbízva a magánvállalkozásokat, hogy építsenek és üzemeltessenek személyzettel repülni képes űrhajókat az ISS felé és vissza.

A SpaceX Crew Dragon és a Boeing’s Starliner első, legénységgel történő, pár napig tartó tesztrepülése 2020 első negyedévében várható.

A magánszektorban 2019. szeptember 28-án Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója bejelentette, hogy új, újra felhasználható csillaghajó prototípusának – amely az SpaceX fő járműjévé válik – 2020 elején lesz az első tesztrepülése, s az év későbbi részében akár legénységgel is repülhet.

Eközben a 2020-os év lehet az, melyben végre elindul az űrturizmus. A Virgin Galactic és a Blue Origin egyaránt abban reménykedik, hogy az év végéig képesek lesznek utasokat szállítani.

Visszatérés a Holdra

A projekt első tesztfázisa (Artemis-1) a jelenlegi tervek szerint 2020 közepén indul. A repülés során a NASA legénységet szállító kapszulája, az Orion is a fedélzeten lesz, egyelőre legénység nélkül.

A terv az, hogy az Orion körberepüli a Holdat, majd hazatér. Ehhez azonban szükség lesz az SLS-re, amely valószínűleg nem lesz kész addigra.

Talán egy másik emberes űrrepülési kísérlet is lesz az évben, ami nem más, mint a Kínai Űrállomás létrehozása. Korábban abban reménykedtek, hogy taikonautjaik (az asztronauta kínai megfelelője) Holdra küldéséhez használhatják majd az ISS-t, de egy 2011-es amerikai törvény megtiltotta a két nemzet együttműködését, így kényszerítve Kínát saját űrállomás fejlesztésére. Az űrállomás első modulja 2020-ban már repülni fog, feltéve, hogy a Long March 5 készen áll majd a szállításra.

Orosz fejlesztések

Az egyik küldetés, ami valószínűleg elindul majd, az Orosz Szövetségi Űrügynökség (ismertebb nevén Roscosmos – Роскосмос) legújabb ISS bővítése lesz egy új modullal (Nauka – közös kutatóközpont, hálószobák, MLM), melyet már azóta terveznek, hogy az állomás egyáltalán repülni kezdett volna.

Felépítése során azonban problémák merültek fel. 2014-ben egy szivárgást követően külső vízvezetékeket kellett cserélni, majd három évvel később fémport találtak az üzemanyag tartályokban, így azokat is cserélni kellett.

A hibák javítása után a Nauka már összeszerelve várja a 2020. júniusi indítását az ISS-re.

A világ többi táján egyelőre csak India igyekszik a negyedik nemzetnek lenni, aki embert képes az űrbe küldeni. Az Indiai Űrkutatási Szervezet (IRSO) a gaganyaiai legénységgel rendelkező kapszulája fejlesztésének utolsó szakaszában van, az első legénység nélküli próbajárat 2020 végén esedékes.

Írta: astroboy

Tóth Csaba vagyok, 33 éves. Tüsiként ismerhet a Csillagváros (a Magyar Csillagászati Egyesület hivatalos fóruma) népe, ahol moderátorként tevékenykedem.